"A tágabb értelemben vett tulajdonképpeni népzene azokat a dalokat öleli fel, amelyeket valamely földrajzi szélességi fokon élő nép ma is énekel, vagy régebben énekelt, s amelyek az illető nép zenei ösztönének elemi erejű kifejezői. Szűkebb értelemben véve, a népzene a melodikus alkotóművészet egésze, amely minthogy szervesen kapcsolódik valamely népréteghez, különböző stílusú ugyan, de érzelmi elrendezés szempontjából bizonyos mérvű egységet mutat." - Bartók Béla

Az ember, mely dalol ma, dalolt századokkal ezelőtt is. Persze a népzene
nem egyéni művészet, lényegéhez tartozik az, hogy megnyilatkozásának módja kollektív legyen.

"Az általános iskola célja: a teljes embert megalapozni. Zene nélkül nincs teljes ember... Jó mérnök, vegyész stb. lehet valaki, ha tizenöt éves koráig rá sem gondol... A zene ügye az általános iskolában nem is a zene ügye elsősorban. Közönségnevelés=közösségnevelés."

Sajnos a népdal eredeti formájában alig létezik már, hiszen a mai modern városi élet, a televízió, a rádió, a mozi, a számítógép átalakította az emberek életét és a falusi kultúrát is, melyhez a népdal oly sok évszázadon keresztül hozzátartozott. Ha igazi magyar népzenét akarunk hallani, ma már elő kell vennünk azokat a régi felvételeket. A zene eltávolodik eredeti rendeltetésétől, lemond arról a varázslatról, igézetről, fennköltségről, amely minden művészi megnyilatkozás lényege.

"A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be." - Kodály Zoltán